Segíthet meghatározni a tromboembóliás (TE) esemény egyéves kockázatát nem antikoagulált, nem szívbillentyű-műtéten átesett, nem szívbillentyű-eredetű pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegek esetében. Használható a betegekkel folytatott beszélgetések során, hogy megkönnyítse a TE események kockázatával kapcsolatos közös döntéshozatalt.

Értékelés:

A legtöbb irányelv szerint a 0 (férfiak) vagy 1 (nők) pontszámok nem igényelnek kezelést; azonban minden más betegnek antikoaguláns kezelést kell kapnia, lehetőleg közvetlen orális antikoagulánssal (hacsak az nem ellenjavallt).

Antikoaguláns kezelés nem ajánlott nem szívbillentyű-eredetű pitvarfibrillációban szenvedő, CHA₂DS₂-VASc pontszámmal rendelkező férfiaknál (0 pont) és nőknél (1 pont), mivel ezeknél a betegeknél az eredeti vizsgálatban nem fordult elő TE esemény.

A beteg preferenciáitól és egyéni kockázati tényezőitől függően antikoaguláns kezelés fontolóra vehető CHA₂DS₂-VASc pontszámmal rendelkező férfiaknál (1 pont) és nőknél (2 pont).

Az antikoagulációt meg kell kezdeni azoknál a betegeknél, akiknek CHA₂DS₂-VASc pontszáma ≥2, ha férfiak, vagy ≥3, ha nők.

Azoknál a betegeknél, akiknél antikoagulációt fontolgatnak, a vérzés kockázatát mérő pontszámok, például az ATRIA használhatók a warfarinnal összefüggő vérzés kockázatának meghatározására. Ezeket azonban általában arra kell használni, hogy emlékeztessenek a vérzés reverzibilis kockázati tényezőinek rendszeres kezelésére, mivel az antikoaguláns kezelés kockázat-haszon aránya általában kedvező marad.

A nem szívbillentyű-eredetű pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél az antikoaguláns kezelés megkezdése előtt gondosan mérlegelni kell az összes kockázatot és hasznot.

Az aszpirin monoterápiát a jelenlegi bizonyítékok nem támasztják alá.